Nyáregyháza község

Adatok

Régió: Közép-Magyarország
Megye: Pest megye
Kistérség: Monori kistérség
Lakosság: 3748 fő
Terület: 32 km²
Népsűrűség: 117,13 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 29

Fekvése

Község a Monori kistérségben. Nyáregyháza Pest megyében, a monori kistérség déli részén, a Duna-Tisza közti hátság északi vidékén helyezkedik el. A Budapesttől 40, Monortól 10 km-re, a Pusztavacson elhelyezett ország szimmetrikus középpontjától észak-keletre 16 km-re található községünk közúton a 4. számú (E 60) főútról pilisi leágazással, illetve az M5 számú autópályáról Újhartyánon, Újlengyelen keresztül, a 4606 számú úton közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás Pilisen, buszpályaudvar pedig Monoron található.

Története

Nyáregyháza történelme

A község nevének "Nyár" elõtagja egykori nyárfás helyre utal, melyhez az "egyháza" utótag akkor járulhatott hozzá, amikor a falu elpusztult, és csak templomának romjai maradtak meg. Helytörténeti kutatások szerint a Nyáry család, amelynek neve összefonódik a község történelmével, már az 1300-as évek elsõ felében tekintélyes birtokkal rendelkezett Nyáregyházán, ill. az akkor "Nyár"-nak nevezett birtokon.

A települést elõször, 1411-ben, "Nyareghaz" formában említik egy Zsigmond király által kiadott oklevélben. Ezekben az idõkben Zsigmond a hûségére visszatérteknek a birtokjogukat megerõsítõ adományleveleket állított ki, ami azért volt fontos, mert a birtokosoknak védelmet nyújtott a hatalmaskodások ellen. Ez késztette a Nyáry családot arra, hogy birtokukra több ízben is királyi adományt szerezzenek (1417, 1438).

1526-ban az akkori földbirtokos Nyáry Mihály, a törökök elõl nógrádi birtokaira menekült. A falu azonban nem pusztult el, a hódoltság elsõ felében a népesség-összeírások szerint 20-30 jobbágycsalád élt és dolgozott a településen. Az itt élõk elsõsorban növénytermesztéssel (búza, rozs, árpa, kender, len), állattenyésztéssel (sertés, juh), méhészkedéssel és bortermeléssel foglalkoztak. A XVI. század végén a falu a térség egyik legnépesebb települése volt.

Késõbb azonban az adóterhek, fosztogatások, rabejtések elõl a falu népe a környezõ mezõvárosokba, ill. a Felvidékre szökött, így a település fokozatosan elnéptelenedett. A XVII. század elsõ felétõl a Dömsöd-Ócsa-Monoron át a Cserhát déli vonulatáig húzott vonaltól délre lakatlan pusztaság terült el, és a terület egészen a XIX. század közepéig Alsó- és Felsõ-Nyáregyáza pusztaként szerepelt a nyilvántartásban. Az itt legeltetõ pásztorok, az átutazó kereskedõk karavánjai azonban állandó veszélynek voltak kitéve, hiszen a török, az elszegényedett végvári katonák, az elpusztult falvak lakói rendszeresen kifosztották szekereiket, elrabolták állataikat.

A Rákóczi-féle szabadságharc után jogtalan földfoglalók jelentek meg a területen. Ellenük elsõ ízben Nyáry Mihály lépett fel. Hosszas viták után több pert is indítottak a földfoglalók ellen, aminek során 1750-ben készült el Nyáregyháza elsõ térképe.

A XVIII. század második felére az elismert birtokosok bérbe adják területeiket, így ide települnek azok a köznemesi birtokos családok, akik jelentõs szerepet játszanak a puszta benépesítésében, élõ faluvá alakításában. 1762-ben az itt élõ cselédek száma (gyermekeikkel együtt) 51 fõ volt, 1744-ben pedig már 203 fõt számláltak a birtokon.

1843-ban 114 tanyára osztva került bérbeadásra a terület, majd 10 év elteltével ezt 51 tanyára vonták össze. A cselédség letelepítése nyomán létrejött házsorok mind Alsó-, mind Felsõ-Nyáregyháza késõbbi utcaszerkezetének magját, a község belterületén húzódó utak jelenlegi helyét kijelölték. 1883-ban a faluban már 45 ház állt, és 350-en lakták a települést.

Nyáregyháza történelmének legkiemelkedõbb alakja Nyáry Pál, az 1848-49-es szabadságharcban való részvételével alapozta meg máig tartó hírnevét. Az 1835-tõl Pest Megye fõjegyzõjeként, majd alispánjaként tevékenykedõ liberális nemesi politikust a szabadságharc leverése után tízévi várfogságra ítélték, ahonnan 1856-ban tért vissza felújított kúriájába. Nagy érdemének tekinthetõ, hogy visszatérése után iskolát szervezett a faluban, felismerte az alsóbb néprétegek iskoláztatásának, szakképzésének szükségességét.

Nyáregyháza községgé szervezõdése az 1800-as évek közepére tehetõ. Ekkor a falu népessége 640 fõ volt, ami a következõ évtizedekben rohamosan gyarapodott, 1870-re 1585, 1910-re 3098, 1949-re 4057 fõre emelkedett a lakosság száma.

Bár az állattartás jelentõs szerepet játszott a lakosság megélhetésében -az 1897-es kimutatás szerint a legtöbb szarvasmarha (mintegy 1600 db) a monori járásban itt volt-, az erdõtelepítések nyomán a szántókra, legelõkre alapozott növénytermesztés és állattenyésztés fokozatosan háttérbe szorult, és az erdészet lett az egyik legfontosabb mûvelési ág, amit a kertészet és a gyümölcstermesztés is kiegészített.

Ez idõtályt élénkült meg a kereskedelmi és ipari tevékenység is, amihez jelentõs mértékben járult hozzá a Pilist is érintõ vasútvonal üzembe helyezése. Az 1860-ban létrehozott monori ipartestülethez valamennyi nyáregyházi iparos csatlakozott.

A XX. század elején Wekerle Sándornak, Leiden Károlynak, Mannó Istvánnak voltak itt jelentõsebb birtokai. Míg a zsellérbirtokok össznagysága alig haladta meg a 2000 kh-at, addig az összes földterület mintegy 84%-át a néhány nagybirtok tette ki. A külterületeken lakó népesség, ill. a mezõgazdaságból élõk aránya egészen az 1950-es évek tsz-esítéséig igen magas volt.

A rendszerváltás után létrejött új önkormányzati struktúrában Nyáregyháza is a függetlenség útjára lépett, ugyanakkor továbbra is szoros kapcsolatot tart fenn a környezõ településekkel.

Mivel a településen az elmúlt évtizedekben jelentõsebb ipartelepítés nem történt, a rendszerváltás sem a gazdaság, sem a foglalkoztatás területén nem járt drasztikus változással. A legtöbben továbbra is a fõvárosi munkahelyükre ingáznak naponta, a helyben dolgozók leginkább mezõgazdasági jellegû tevékenységet folytatnak.

A Nyáry család története:

Nemzeti múltunkban két Nyáry család játszott kiemelkedő szerepet. Az egyik a gróf bedeghy és berencsi Nyáry család. Eredetük a Tolna megyei Bedegh községre vihető, ahonnan a Nyitra megyei Berencsre (másként Szaboliszt) települtek át a török idők előtt. Mindig a királyok oldalán álltak.

A családból Lőrinc Szolnok védelmét irányította s ott is esett fogságba az idegen zsoldosok által elhagyott várban, a vele kitartó 50 magyar vitézzel 1552. szeptember 4-én. A Héttoronyba zárták, ahonnan megszökött. Egyik fia Pál egri és váradi kaptány, akit 1596. október 13-án -Eger második ostroma alkalmával- az áruló vallon katonák a vár feladásakor rabszíjra fűzve átadtak a törököknek. Az ő leánya Krisztina, Eszterházy Miklós nádor második felesége.

A másik, a hozzánk közel álló nyáregyházi Nyáry család, amely köznemesi és bárói ágra szakadt az idők folyamán. A család i képzős helyhatározó raggal Nyár faluról, településről vette a nevét, amely már a 14. században is ismert volt. Ennek a családnak a neve először 1390. április 15-én fordult elő, amikor Nyar-i Bálint és fia István tanúskodik a Bikche-i család rokonsági perében.

1408.július 26-án, majd 1411. október 15-én említik az írások a család nevét Nyareghaz falu nevével együtt. 1412. álrilis 7-én Zsigmond utasítására Zvnyg-i Jánost, továbbá Nyar-i Pál fia Istvánt iktatják be Nyaar Chyw (Csév) felé eső végén 22 királyi mértékű birtokba. 1417. március 25-én a Nyar birtokra vonatkozó királyi adományt Nyar-i Elek, Jakabra és Elekre is kiterjeszti.

Később 1438. janár 27-én Albert király Székesfehérvárott, a koronázás alkalmával "mint udvari hív szolgájának", Lajosnak királyi adoányt ad Nyáegyházára, más jószágokkal együtt, amely valójában "nova donatio", megerősítése az eddigi birtoklásnak.

Lajosnak két fia, Kelemen és Péter Mohácsnál esett el. Két lányát, Zsuzsannát és Évát a törökök rabolták el. Egyedül Mihály maradt életben, aki majd a Felvidékre menekül, talán már 1526-ban, s Egerben állapodik meg. 1592. szeptember 19-én itt írja meg sok adatot ránk hagyva a végrendeletét.

Tudjuk nemcsak Nyáregyházán voltak birtokai a családnak az 1500-as években, hiszen az 1438. évi donáció "más jószágok"-ról is szól. A környéken szinte mindenütt: Pótharaszt, Mikebuda, Irsa, Bugyi, Dánszentmiklós, Újfalu, Pakony, Vatya, Hernád, Dabas Babád, Inárcs, Hartyán falvakban voltak jobbágytelkeik. Az 1546. évi török adóösszeírások igazolják, hogy Hernádon népes családként és Albertin is élnek az ősi birtokon Nyáryak. De Mihálynak Hont és Bars megyében is voltak birtokai, sőt Biharban is. A család leszármazottainak házassága révén a Felvidéken több faluban birtokot szereztek, pl.: Kistapolcsány, Lécs stb.

Nyáry Mihály 1535. június 30-án feleségül veszi Fekete Ilonát, akivel "házassági szeretetben 13 nap híján 48 esztendőt" élt. Hét gyermekük született, akik közül Albert, János és Zsuzsanna maradt életben. Albertnak Imre és Gáspár unokái Thököly híveként Munkácsnál esnek el. Utódaikról nem tudunk. Judit leányának a második férje Bartakocich Gáspár, az ő leszármazottuk az a Jánoky Anna-Mária, aki majd később Nyáregyháza 1-ére igényt tart.

János viszi férfiágon a családot tovább. Fia szintén János, akinek az unokája Mihály már a szabadségharc alatt járt az alföldön, mint Rákóczi híve - testőre. Itt ismerte meg Nagykőrösön a város főbírájának Erdőssy Mihálynak a fiatalon özveggyé lett lányát, Erzsébetet, akit 1721-ben feleségül vesz. A fiatalasszony azzal a kikötéssel megy hozzá, hogy Kőrösre települ. Az erre vonatkozó okirat az 1900-as években a család irattárában még látható volt.

A szabadságharc idején a feudális nagybirtokos réteg belső ellentétet képviselt, s a paraszti - köznemesi szervező erők nem érvényesülhettek. A katonai képzettség mindkét rétegnél hiányzott.

Rákóczi olyan tisztikart akart kinevelni a köznemesi származású ifjakból, akik a nemzethez való hűségükkel, feddhetetlen erkölcsükkel majd katonai és diplomáciai feladatok ellátására lesznek alkalmasak. A követelménynek megfelelt fiatalok a "Nemesi Társaság" tagjaként a Fejedelem környezetében éltek, tanultak, s testőri szolgálatot láttak el. 1711. január 1-én avatták Nyáry Mihályt a Társaság tagjává 17 évesen, akinek a rokonsága (Jánoky) már Rákóczi Udvari Tanácsában szolgálta a szabadságharcot

Nevezetességei

Református-evangélikus közös templom
Római Katolikus templom
Nyáry-kúria
Mannó-kastély

Ismert emberek

Itt született, 1805. február 27-én Nyáry Pál politikus.
Itt halt meg 1815. szeptember 6-án Balla Antal mérnök, táblabíró.

Következő községek

További községek